...Szünetben Irissel és még pár lánnyal lementünk a büfébe. Megvártam míg Ir és a barátnői vásárolnak. Addig gyorsan megettem a sajtos pogit amit reggel vettem, és aztán leültünk egy üres asztalhoz. Míg jóízűen falatoztak, addig én megnéztem, jött-e SMS-em. És hát igen, jött egy. Valami macsó pali néven.                                            "Vad vagy kiscicám. Megszelídítselek?"
Akkor már tudtam kitől kaptam az üzenetet. Castieltől. Pfú, de feltudnám rúgni! Mit hisz ez? Hogy egy hülye kis lotyó vagyok, aki mindenkivel összeáll? Hát nem. De majd megmutatom én neki!  Ekkor valaki megfogta a vállamat.       -Castiel! Nem tudsz rólam leszállni? Csak egy percre!         -Sajnos..Szédítő vagy, és így nehéz lesz. De legyen! Kivárom azt az egy percet.                                                 Ahhhhj! Annyira helyes a csávó! De nem dőlök be neki. Még az kéne, hogy lefektessen! Chh, hogyne! Semmiképpen se!  

 *Letelt az egy perc*                                                             -Letelt az az egy perc édesem. És örülj, hoztam neked egy oreós csokit, a kedvencedet.                                           -Ho...Honnan tudod, hogy...Honnan tudod hogy ez a kedvencem?                                                                           -Azt már nem kell tudnod.-mondta, és rám kacsintott.

Folytatás.... (következő rész)

 

Megosztás a facebookon

Ti-ri-tíí,ti-ri-tíí!! ( ébresztett az órám)
-Úristen! Hétfő reggel van? Nyomás a suliba!
Hát igen, így kezdődött az első sulinapom.Felkeltem, gyorsan megmosakodtam, felöltöztem, sminkeltem, megfésülködtem, minden megvolt, és rohantam a gimibe, mert eléggé késésben voltam. Útközben azért persze gyorsan beugrottam a pékségbe, mert hát kaját kell vennem, nem? Hát de! Aztán rohantam is most már tényleg a gimibe. Mikor beértem, szinte mindenki engem bámult. Mivel utálom ha sokan néznek, ezért lehajtottam a fejem, ne is lássam, hogy bámulnak.Egyszer csak valakinek nekimentem. Úú, de ciki! 
-Jajj,annyira sajnálom! Hadd segítsek!
-Á, semmiség! Hagyjad csak! Hisz én sem figyeltem. 

Annyira ismerős volt a lánynak a hangja. Jézusom! Ez Iris! 
-Iris, te vagy az?-kérdeztem tőle nagy meglepődéssel.
-Samanta! Ó, de régen láttalak! Amióta összevesztek a szüleim,és elkellet ide Budapestre költöznünk, azóta nem találkoztunk. Na, de mesélj csak! Mit keresel itt? -Tudod, volt egy kis családi zűrzavar sajnos nálunk is és ide költöztünk ebbe a nagy városba. És mostantól ebbe a gimibe fogok járni. Úgy örülök, hogy itt vagy!   -Micsoda? Sami hisz ez remek! Végre újra velem vagy! El sem hiszem! Annyira boldog vagyok.
-Szerinted én nem? Majd kiugrok a bőrömből! De igazából én tudtam, hogy újra találkozunk, mivel mondtad, hogy hova fogtok költözni. De akkor is, ez most annyira jó! 

 

                          Iris

Nagyon örültem, mikor megláttam Irist. Nagyon jól jött ez az öröm nekem, hiszen mostanában csak szomorkodni tudok a családi problémáink miatt. De most ez az egész annyira felvidított, teljesen elfelejtettem az egész költözést, veszekedést meg minden rosszat ami az elmúlt időben történt velem és az anyámmal. Csengettek is. Irissel gyorsan felmentünk a terembe, mivel osztálytársam. A tanár közölte elem, hogy ebbe az osztályba fogok járni, valahogy illeszkedjek be. És persze mindenki bemutatkozott. Megbántam amit mondtam, hogy nem fognak befogadni. Úgy láttam mindenki kedvelt engem. Öhm, majdnem mindenki. Hát igen, mint mindig, itt is volt három díva. Amber, Leinor és Scharlott. Őket már első tekintetből kiismertem. Érzem, miattuk sok bajba fogok még keveredni. De ezt tegyük félre most. Hát..A leghátsó padban volt egy kevésbé szimpatikus csávó, valami Castiel. Nagyon menőnek érzi magát a pali. De amilyen öntelt és "menő" volt, olyan helyes is.Persze nem az esetem.Annyira...

                          Castiel

Aztán megkezdődött a matek óra. Borzalmas volt. Igaz, még csak az első óra volt, de nagyon untam, és muszáj volt aludnom egy keveset. Óra végén Castiel, a Mr. Menővagyok srác ébresztett fel.                      -Beby, ne aludj! Messze van még az éjszaka.          -Hogy kit neveztél te bebynek?-mondtam, majd a szemébe néztem-Szerintem ezt ne csináld, ha nem akarsz kórházba kerülni szívem.                         -Cicám, már most nagyon kemény csajszi vagy az első napon. Milyen leszel később? Végülis bírom az ilyen harapós cicababákat. Könnyű őket felszedni.              -Csak tudod, én más vagyok. Engem nem lehet már az első nap felszedni te kretén. Sőt soha! Max ha megérdemelnéd. De hát úgy látom reménytelen vagy.    -Ó, hát bocsáss meg Milédi'. De nagyon csíplek.        -Csak éppen én nem csíplek téged.-válaszoltam neki, de persze nem így gondoltam, mert nagyon is kedvelem. Hál' istennek éppen csengettek. Gyorsan kiszaladtam a teremből, hogy ne lássam. Annyira kapós a csávó! De nem, én nem állok össze vele, az biztos!                                                                                                                                                       Olvasd el a következő részt is! :)

Megosztás a facebookon

Szió!
Samanta Cronvens vagyok, egy átlagos 15 éves lány. Barna, majdnem vörös, hosszú hajam van. Pár napja költöztünk ide, Budapestre. Gyönyörű ez a város, azt nem lehet tagadni, de úgy érzem nincs itt helyem. Hiszen ott hagytam Londonban a barátaimat, rokonaimat, és szinte mindenkit. És leginkább attól irtózok, hogy be-e fogadnak majd az osztálytársaim..Szerencsére egy barátnőm abba a gimibe jár ahova én fogok, szóval nem leszek egyedül. Persze ha még megismer..De nem is lopom az idődet, jöhet is a történetem! Jó szórakozást kedves olvasóm! 

 

Megosztás a facebookon