...Szünetben Irissel és még pár lánnyal lementünk a büfébe. Megvártam míg Ir és a barátnői vásárolnak. Addig gyorsan megettem a sajtos pogit amit reggel vettem, és aztán leültünk egy üres asztalhoz. Míg jóízűen falatoztak, addig én megnéztem, jött-e SMS-em. És hát igen, jött egy. Valami macsó pali néven.                                            "Vad vagy kiscicám. Megszelídítselek?"
Akkor már tudtam kitől kaptam az üzenetet. Castieltől. Pfú, de feltudnám rúgni! Mit hisz ez? Hogy egy hülye kis lotyó vagyok, aki mindenkivel összeáll? Hát nem. De majd megmutatom én neki!  Ekkor valaki megfogta a vállamat.       -Castiel! Nem tudsz rólam leszállni? Csak egy percre!         -Sajnos..Szédítő vagy, és így nehéz lesz. De legyen! Kivárom azt az egy percet.                                                 Ahhhhj! Annyira helyes a csávó! De nem dőlök be neki. Még az kéne, hogy lefektessen! Chh, hogyne! Semmiképpen se!  

 *Letelt az egy perc*                                                             -Letelt az az egy perc édesem. És örülj, hoztam neked egy oreós csokit, a kedvencedet.                                           -Ho...Honnan tudod, hogy...Honnan tudod hogy ez a kedvencem?                                                                           -Azt már nem kell tudnod.-mondta, és rám kacsintott.

Folytatás.... (következő rész)

 

Megosztás a facebookon